Örömlány a munkaügyi hivataltól?

2019. 01. 01.

Kötelessége-e az állami munkaügyi hivatalnak prostituáltat közvetíteni, ha egy bordélyház üzemeltetője jelzi munkaerőigényét? Erről döntött a közelmúltban a németországi legfelsőbb bíróság. Ugyan a munka legális, mégsem kell. Ennek kapcsán utánanéztünk, mi a helyzet Magyarországon? Nálunk vállalkozói formában elvileg legálisan űzhető a prostitúció egyéni vállalkozói formában, csak a probléma, hogy nincs hol.

Örömlány a munkaügyi hivataltól?

Egyéni vállalkozóként dolgozhatnak


A hír kapcsán megnéztük, milyen úton művelhetik munkájukat a prostituáltak Magyarországon. Magyarországon 1999 óta legális a prostitúció. Az Alkotmány 70/B paragrafusa kimondja, hogy „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához”. Ebbe beletartozik a szexuális szolgáltatás nyújtása is, így annak teljes korlátozása alkotmányellenes. Jogállásuk szerint a prostituáltak egyéni vállalkozónak tekintendők, jövedelmük után adót és járulékokat kötelesek fizetni. Tehát akik ezt a szakmát választják és nem feketén szeretnék azt űzni, azoknak ki kell váltaniuk a vállalkozói igazolványt, tevékenységi körnek „máshova nem sorolt egyéb személyi szolgáltatások”-at kell megjelölniük. Ez egy gyűjtőfogalom, melybe nem csak szexuális szolgáltatások tartoznak bele. Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetének elnöke elmondta, hogy ez azért előnyös, mert így a vállalkozói igazolványból nem derül ki a konkrét szakma, így nem kell tartaniuk az esetleges kellemetlenségektől hivatalos ügyeik intézésekor.


Nincs hely a legális munkára


A szervezet elnöke azonban rögtön hozzátette, a szakmát űzők dolga továbbra sem egyszerű. „Jó lenne, ha nálunk már „csak” olyan problémáink lennének, mint a németországi esetben. Magyarországon a legnagyobb gond a türelmi zónák hiánya. Így most olyan helyzetben vannak a prostituáltak, hogy legálisan űzhetik tevékenységüket, csak éppen nincs hol. A törvény szerint türelmi zónát az önkormányzatoknak kellene kijelölniük, de ezt ők nem teszik meg.” Magyarországon a bordélyházak működtetése is illegális, tehát, valóban nincsen olyan helyszín, ahol a prostituált legálisan végezhetné legális tevékenységét. „Az 1955-ös New York-i egyezmény óta itthon bordélytilalom van, ezért az örömlányok illegális lakásokba kényszerülnek” – magyarázta Földi Ágnes.



Pedig a törvény rendelkezik arról, hogy az 50 ezer lélekszám feletti településeknek a közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén kötelező lenne türelmi zónát kijelölni. Miskolcon megpróbálták, de a lakosok felháborodása visszakozásra késztette a városvezetést. Azóta pedig önkormányzatok tucatjai követnek el mulasztásos törvénysértést. Ám nincs olyan eszköz, amellyel az önkormányzatokat a törvény betartására lehetne kötelezni.


Ausztriában adott számlát, itthon még nem


Működő példáért nem kell nagyon messzire menni, elég ha csak a szomszédos Ausztriában körülnézünk. Egy magát meg nem nevező prostituált mesélt nekünk a két ország közötti különbségekről. „Laktam, dolgoztam Ausztriában is, jelenleg Magyarországon élek prostituáltként. Kint adóztam minden egyes megkeresett fitying után. A lehetőségek ott adottak, mert teljesen legálisan űzhető a szakma. Véleményem szerint itthon a még mindig fennálló általános prűdség miatt nem működik a dolog, pedig az embereknek be kellene látniuk, hogy akárhogy is próbálják megakadályozni, igény lesz rá mindig és létezni fog. Bármilyen rendszerben működik a szexualitás az emberek szeretik az élvezeteket és erről nem mondanak le.” A hölgy azt is elárulta nekünk, hogy a sok megszorítás mellett kizárólag az interneten tudják hirdetni magukat, és bár ő maga is egyéni vállalkozó, a nyújtott szolgáltatásról számlát még senki nem kért tőle.


Érzi a válságot, de nem aggódik…


A gazdasági válság azonban a prostitúciós iparágat sem kímélte. „Természetesen én is érzem a válságot, kevesebb a vendég. Ennek ellenére nem aggódom, mert csak idő kérdése és rendeződik a helyzet. A férfiak a szexualitást nem adják fel olyan könnyen.”


Dorofejev Tamara, 2009. május 22.